Teambuilding

Lassanként otthon is divatba jönnek a céges csapatépítő tréningek, de talán még különcségnek számít, itt viszont majdnem kötelező. Minden cégnél volt, ahol dolgoztam és a barátnőm cégénél is van. 

Nagyon élveztem az ideit, Exeterben voltunk a kollégáimmal játszani.

Piknik

Régóta készültünk már egy piknikre, utoljára Laci születésnapján voltunk tavaly. Aztán az egyik ismerős család említette, hogy nem voltak még Cockingtonban, úgyhogy megvolt az indok, hogy miért menjünk. :)

Paignton Zoo

Több mindennek is vége lett júliusban. Bezárt az osztály, ahol dolgoztam eddig és a csapatot szétosztották a kórházban, úgyhogy most augusztustól a kardiológián dolgozok. Lehetett volna rosszabb is, a Dunlop jó hely, lett volna pár osztály, ahová nem szívesen megyek. De majd meglátjuk. Egyelőre szabadságon vagyok, úgyhogy még nem találkoztam az új kollégáimmal, de nem hiszem, hogy probléma lenne. Hülyék mindenhol vannak, azt nem lehet elkerülni, én meg alapjában véve jól alkalmazkodok az új szituációkhoz, nem lesz gond.

Nyugalom és hétköznapok

Ritkulnak a bejegyzések a blogon. Fura látni egy-egy alkalommal, amikor kinyitom valamiért, hogy hetek telnek el anélkül, hogy ínék valamit. Pedig nem arról van szó, hogy nem csinálunk semmit. Most is havonta legalább egyszer elmegyünk Cockingtonba sétálni - megunhatatlan -, lemegyünk a partra - nagyon szeretem -, holnap Brixhambe megyünk a hajóval, mert régen voltunk, beülünk egy étterembe ebédelni vagy a Brody's-ba reggelizni, ha bevásárlókörutat tartunk a belvárosban, csak mert ehhez van kedvünk...

18

Ricsi fiam 18 éves lett.

Plymouth - National Marine Aquarium

Régóta szerettem volna már megnézni ezt a helyet, de valahogy a család nem díjazza úgy az állatokat, mint én. A Nemzeti Tengeri Akvárium Plymouthban van, kb két órányira tőlünk és úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy márpedig mi elmegyünk oda együtt, ha senki más nem akar. Zsuzsinak azon a héten volt a születésnapja, úgyhogy egybekötöttük azzal a kirándulásunkat.

A vonat szerintem sokkal gyorsabban odaért, mint két óra, akárki akármit mond... Hiába mutatta a megfelelő időt a telefonom. :)) Amikor odaértünk, összekötöttük a kellemeset a hasznossal és olyan dolgokat csináltunk, amit pasival nem lehet. Bementünk az összes szembejövő charity shopba (hm... mint a turi, csak minden van, nem csak ruha), találtunk egyet, ahol minden 99p volt, úgyhogy végül egy teli táska ruhával jöttünk ki. Még kabátot is vettem 99p-ért... Végignéztük az összes ékszerüzlet kirakatát, megtárgyaltuk, hogy melyik gyűrű, melyik nyaklánc és miért, mire...

Közben azért szép lassan haladtunk a célunk felé is. Kiderült, hogy a jegy, amit megvettünk, valójában egy évig érvényes, úgyhogy ha vissza akarunk menni újra, akkor ingyen megtehetjük. Úgy látom, hogy ez itt elég népszerű, mert a Model Village, a helyi múzeum és a Living Coast is ilyen jegyeket árul, legalábbis ezek azok, amivel személyes tapasztalatom van.

Nagyon élveztem, elmondani úgysem lehet, hogy milyen érzés, amikor egy hatalmas üvegfal mögött elúszik az orrod előtt egy cápa, vagy éppen egy sötét teremben leülhetsz az egész falat beborító akvárium elé és a bálnák énekét hallgatod. Órákig tudtam volna ott ülni. Megnyugtató hallgatni a víz alatti hangokat...

Boldog(?) 2017-et!

Fúj. Ennyi a hozzáfűznivalóm az évből eddig eltelt szakaszhoz. Nagyon szarul indult, remélem, hogy akárki is szórakozik velünk odafentről, az megunja és más elfoglaltság után néz, mert nekem már kezd elegem lenni belőle.