Több
mindennek is vége lett júliusban. Bezárt az osztály, ahol dolgoztam
eddig és a csapatot szétosztották a kórházban, úgyhogy most augusztustól
a kardiológián dolgozok. Lehetett volna rosszabb is, a Dunlop jó hely,
lett volna pár osztály, ahová nem szívesen megyek. De majd meglátjuk.
Egyelőre szabadságon vagyok, úgyhogy még nem találkoztam az új
kollégáimmal, de nem hiszem, hogy probléma lenne. Hülyék mindenhol
vannak, azt nem lehet elkerülni, én meg alapjában véve jól alkalmazkodok
az új szituációkhoz, nem lesz gond.
Vége
lett a sulinak is. Én is levizsgáztam matekból, bár eredményt még nem
kaptunk, szerintem nem lett rossz. És nem csak én végeztem. Ricsi
befejezte az iskolát és mivel továbbtanulni nem akar, dolgozni fog.
Próbáltam meggyőzni, nem ment, erőltetni nem fogom. Az ő élete. Ha akar,
később is visszamehet tanulni. Igazából nagyon jól teljesített, nem
szólhatok egy szót sem, az utóbbi egy évben jócskán megszaporodtak a
dícséretek és oklevelek a falon. :)
Az utolsó nap, amikor még egyenruhában kellett menni...
Azóta
már adott le jelentkezési lapot és önéletrajzot oda, ahol dolgozni
szeretne, meg akarja várni a visszajelzést onnét, mielőtt máshol
keresgélne, szóval most várakozó állásponton vagyunk.
Közben
voltunk Paigntonban, az állatkertben. Azóta el akarok menni, mióta itt
vagyunk, de a férjemet nagyon nehéz rávenni egy állatkerti sétára,
úgyhogy mindig elmaradt. Most meggyőztem őket, hogy menjünk el a nyitott
felső emeletű városnéző busszal, ami ebből a városból indul, végigmegy a
tengerparti úton, egészen a szomszéd városban lévő állatkertig. Nagyon
élveztük mindhárman - Ricsi és én az állatkertet is... :)) -, nem bántam
meg. Igaz, hogy nagyon meleg volt aznap, mindegyikünk leégett egy
kicsit, de jó buli volt. Eltöltöttünk majdnem egy egész napot a
bóklászással, aztán hazafelé bementünk a kedvenc halsütödénkbe egy
fish&chips-re... Méltó befejezése volt a napnak. Nem kellett
altatódal senkinek.