Azt,
hogy tavaly epehólyag gyulladásom volt és kiderült, hogy van egy
hatalmas epekövem, amit szeretnének műtéttel eltávolítani, már el is
felejtettem. Felvettek a műtéti várólistára, kaptam is időpontot ez év
májusra, amit lemondtam, mert egy: áprilisban kaptam szerződést a
kórházban és nem akartam azzal megünnepelni, hogy azonnal elmegyek hat
hét táppénzre, kettő: semmi bajom jelenleg és így elég nehezen veszem rá
magam, hogy kés alá feküdjek. Szóval jegeltem a témát, nagyon szépen
megköszöntem, hogy gondoltak rám, de tegyük parkolópályára a dolgot.
A
jobb felső fogsorom közepe híd, ami kilazult és lejött. Már tavaly,
amikor Magyarországon voltunk, elmentem vele fogorvoshoz, de nem rakták
vissza, azzal a felkiáltással, hogy be van gyulladva alatta az ínyem és
így nem csinálják meg. Azóta olyan, mint egy kivehető protézis, le tudom
venni, ha akarom, nagyon idegesít. Bejelentkeztem itt a fogorvoshoz,
hogy akkor legyen már végre vele valami, de gondolhattam volna, hogy ez
nem lesz olyan egyszerű. A másik oldalon van egy nagyon érzékeny fogam,
amit nem tudtak rendesen gyökérkezelni pár éve, merthogy a háromból az
egyik gyökere kampós és nem fért hozzá, mondta az itteni fogorvos, és
úgy hagyta. Azóta nem tudom azt a felét használni a számnak, mert
mindenre érzékeny. Hideg, meleg, nyomás... Még ha a tejbegrízre harapok
rá, akkor is csillagokat látok. Úgyhogy mondtam a dokinak, hogy mielőtt
elkezdjük szétszedni a másik oldalon lévő hidat, ezt kell először
megoldani, mert akkor egyik oldalt sem tudom használni és nem fog
elkészülni két nap alatt, úgyhogy nem vicces. Doki bácsi nagyokat
hümmögött, kaptam időpontot pár héttel későbbre, hogy megcsinálják a
röntgeneket. Megtörtént, újabb időpont pár héttel későbbre, hogy addig
kielemezzék a képeket és megbeszéljük, hogy mi legyen. (Ja kérem, itt
semmi nem megy gyorsan. Még a gyógyszertárban is azt mondják, hogy gyere
vissza a gyógyszeredért fél óra múlva, ha ki akarsz váltani egy
receptet. Nem viccelek.) Szóval visszamegyek megint pár hét múlva.
Aha-aha, látja, ezt bizony gyökérkezelni kell. Papírok megírva, előzetes
kalkulációt az árról megkaptam (218 font... Oo), újabb időpont, most
csak négy hét várakozási idővel. Visszamentem és a kedves doktor úr a
röntgen képet nézegetve közölte, hogy sajnos ő ezt nem tudja
megcsinálni. Azt hittem, felrobbanok. Két és fél hónap ment el vele,
hogy odamászkálok, csak azért, hogy kitalálja, hogy neki ez nem megy.
Elszállt az agyam. Kiakadtam, és mondtam neki, hogy már bocsánat, de
harmadszor jövök és már az elején is ugyanezeket a képeket látta, azóta
mi változott?! Nem igazán kaptam értelmes választ, azon kívül, hogy el
akar küldeni egy specialistához, endodontiszthoz (Nagyon tudományos, de
csak sima gyökérkezelés. Olyan fogász, aki gyökérkezelni is tud. Röhely,
az itt nem tartozik hozzá a fogászati oktatáshoz, mint ahogy a nővérek a
kórházban nem tudnak vért venni, vagy katéterezni. Ha szükség van rá,
akkor hívják a megfelelő szakit. Vagy engem. Mert ugye én egy olyan
rendszerben nevelkedtem, ahol a nővérke vért vesz és katéterez...)
Próbáltam lehiggadni, oké, beszéljük meg, mennyi lesz akkor? Hatszáz
font. Mi???? Na nem, akkor húzza ki. Hát azt sajnos nem teheti, mert
közel van az arcüregemhez a gyökér, hátha megnyílik az arcüregem. Na
nekem itt szakadt el a cérna. És akkor mi van bakker, te vagy a
fogorvos, nem láttál még ilyet? Vagy akkor adj beutalót a
szájsebészetre, ha úgy gondolod, hogy ez ilyen macerás!
Otthagytam
a pasit. Ez volt két hete, természetesen két nappal később belobbant a
másik oldalon a híd alatt a fogínyem, gyönyörű tályog van alatta, tele
gennyel, mert miért is ne. Még jó, hogy nem fáj. Újabb fogorvos,
ügyelet, kórházi sürgősségi, mert a doboz antibiotikum ellenére arcüreg
gyulladás lett belőle, 38,7C és egyéb nyalánkságok. Antibiotikum váltás,
most már a második kúrát szedem végig, de még mindig nem tökéletes a
dolog. Elővettem minden otthoni tudásomat, kamillás gőzölés, forró só
zokniban... Talán most már helyre jön. Remélem. De hogy a fogammal mi
lesz... Passz. Majd valamit kitalálok. Ja, mert a fogorvos arra a
problémára, amivel eredetileg mentem hozzá, a kilazult hidamra azt
mondta most, megtetőzve vele a "ezt nem tudom megcsinálni" kijelentését,
hogy azt sem tudja, hogy álljon neki. Ez az angol fogászat.
És
mintha ez nem lenne elég a fiam is műtétre megy a jövő héten. Azt kell
mondanom, hogy végre, mert van egy folyamatosan vérző szakrális
cisztája, de már annak a műtétjét is kétszer halasztották el az orvosok
sztrájkja miatt. Egyszer áprilisban, egyszer szeptemberben, most az új
időpontunk október 19. Most már remélem, semmi nem jön közbe.
Mondtam már, hogy elegem van az orvosokból?