2013. március 19., kedd

(Majdnem)utazási időpont

Lassan tudni fogom, hogy mikor utazok. Találtam egy vállalkozót, aki oda-vissza ingázik Magyarország és Anglia között egy hétszemélyes autóval, ahová négy embert vesz fel egyszerre, a maradék helyet meg lehet pakolni csomagokkal, amennyi csak befér.

2013. március 14., csütörtök

Hej-hóóóóó!

De még mennyi! Mondta az időjárás előrejelzés már napok óta, hogy havazni fog, de annyira hihetetlennek tűnt a gyönyörű, tavaszi napsütésben. Hát igaza lett az időjósoknak. Orkán erejű szél, vízszintesen eső hó, remegő ablaktáblák, hófúvások... Még itt, a város közepén is. Állítólag holnap is esni fog, de aztán újra kitisztul. Nagyon remélem, hogy most már csak az utolsókat rúgja a tél, tavaszt akarok! Igazit!

2013. március 11., hétfő

Jé, minden működött!

Mármint a személyigazolvány intézésekor. Időpontra mentünk, megcsinálták a fotót a gyerekről, vártunk kb. tíz percet, behívtak, odaadták a csekket, amit be kellett fizetni - és ráadásul nem kellett vele postát keresgélni, az épületben van egy pici kihelyezett posta, pont erre a célra - és mire visszamentünk a pulthoz, ott már készen voltak a papírok, csak alá kellett írnia a fiamnak. Kedves mosoly, három héten belül postán kapják meg, viszont látásra. Ennyire kellemesen még nem csalódtam egy hivatali ügymenetben.

2013. március 5., kedd

Tennivalók... még.

Próbáltam összeszedni a fejemben, hogy mit kell még elintézni, mielőtt elmegyünk. Illetve megyek, mert én megyek előre, mivel hogy én beszélek angolul. Nem rajongok a gondolattól, hogy itt hagyjam a családot, de hát ez van.

2013. március 4., hétfő

Zene és munka

Ma egész nap Gacktot hallgattam, miközben szöveget javítottam. Nem tehetek róla, úgy megy a legjobban. A pasi még mindig észbontó hanggal rendelkezik, ha akar, zúg, mint egy templomi orgona...

2013. március 3., vasárnap

Start!

Haladni kell a korral! Sokan mondták már, sok helyen, és tulajdonképpen igazuk van. Tényleg haladni kell, ezért a blog. Gyerekkorom óta vezetek naplót papíron, füzetekbe, azokba az érzéseimet és legbelső gondolataimat írom, csupa olyan dolgot, ami nem publikus. Hogy akkor mégis miért teszem most nyilvánossá? Azért, mert olyan lépés előtt állok, ami valószínűleg az egész életemet megváltoztatja majd. Hogy pozitív vagy negatív irányba... Az majd még elválik.