Lassan
tudni fogom, hogy mikor utazok. Találtam egy vállalkozót, aki
oda-vissza ingázik Magyarország és Anglia között egy hétszemélyes
autóval, ahová négy embert vesz fel egyszerre, a maradék helyet meg
lehet pakolni csomagokkal, amennyi csak befér.
2013. március 19., kedd
2013. március 14., csütörtök
Hej-hóóóóó!
De
még mennyi! Mondta az időjárás előrejelzés már napok óta, hogy havazni
fog, de annyira hihetetlennek tűnt a gyönyörű, tavaszi napsütésben. Hát
igaza lett az időjósoknak. Orkán erejű szél, vízszintesen eső hó, remegő
ablaktáblák, hófúvások... Még itt, a város közepén is. Állítólag holnap
is esni fog, de aztán újra kitisztul. Nagyon remélem, hogy most már
csak az utolsókat rúgja a tél, tavaszt akarok! Igazit!
2013. március 11., hétfő
Jé, minden működött!
Mármint
a személyigazolvány intézésekor. Időpontra mentünk, megcsinálták a
fotót a gyerekről, vártunk kb. tíz percet, behívtak, odaadták a csekket,
amit be kellett fizetni - és ráadásul nem kellett vele postát
keresgélni, az épületben van egy pici kihelyezett posta, pont erre a
célra - és mire visszamentünk a pulthoz, ott már készen voltak a
papírok, csak alá kellett írnia a fiamnak. Kedves mosoly, három héten
belül postán kapják meg, viszont látásra. Ennyire kellemesen még nem
csalódtam egy hivatali ügymenetben.
2013. március 5., kedd
Tennivalók... még.
Próbáltam
összeszedni a fejemben, hogy mit kell még elintézni, mielőtt elmegyünk.
Illetve megyek, mert én megyek előre, mivel hogy én beszélek angolul.
Nem rajongok a gondolattól, hogy itt hagyjam a családot, de hát ez van.
2013. március 4., hétfő
Zene és munka
Ma
egész nap Gacktot hallgattam, miközben szöveget javítottam. Nem tehetek
róla, úgy megy a legjobban. A pasi még mindig észbontó hanggal
rendelkezik, ha akar, zúg, mint egy templomi orgona...
2013. március 3., vasárnap
Start!
Haladni
kell a korral! Sokan mondták már, sok helyen, és tulajdonképpen igazuk
van. Tényleg haladni kell, ezért a blog. Gyerekkorom óta vezetek naplót
papíron, füzetekbe, azokba az érzéseimet és legbelső gondolataimat írom,
csupa olyan dolgot, ami nem publikus. Hogy akkor mégis miért teszem
most nyilvánossá? Azért, mert olyan lépés előtt állok, ami valószínűleg
az egész életemet megváltoztatja majd. Hogy pozitív vagy negatív
irányba... Az majd még elválik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)