Eddig tartott a helyettesítő állásom a kórházban. Na nem rúgtak ki, hanem az egyik osztályon, ahol rendszeresen dolgoztam, állandó szerződést ajánlottak. Nem tudom, hogy örüljek vagy sem, már kezdtem megszokni, hogy akkor dolgozok, amikor én akarok, magamnak osztom be az időmet, ha nincs kedvem, nem megyek, de munka mégis volt bőven, nem kellett attól félnem, hogy nem lesz fizetésem. Van olyan kolléganőm, aki már húsz éve így dolgozik és még soha nem volt munka nélkül, ha nem akarta. De a hülye magyar mentalitásom azt mondja, hogy kell az állandó meló, mert úristenmileszhanemlesz... Nehéz elhagyni. Viszont a másik nézőpont: állami nyugdíj, fizetett szabadság, fizetett táppénz (ez itt nem jár automatikusan, ha igen, akkor csak csúnyán kicsi összeg). Szóval van előnye, na. Aláírtam a szerződést. Az osztályt szeretem, a lányokat szeretem, általános sebészet. Majd meglátjuk, hogy megbánom-e. Szerintem nem.