Mármint a személyigazolvány intézésekor. Időpontra mentünk, megcsinálták a fotót a gyerekről, vártunk kb. tíz percet, behívtak, odaadták a csekket, amit be kellett fizetni - és ráadásul nem kellett vele postát keresgélni, az épületben van egy pici kihelyezett posta, pont erre a célra - és mire visszamentünk a pulthoz, ott már készen voltak a papírok, csak alá kellett írnia a fiamnak. Kedves mosoly, három héten belül postán kapják meg, viszont látásra. Ennyire kellemesen még nem csalódtam egy hivatali ügymenetben.


Voltam bent az iskolában is, hogy szóljak az osztályfőnöknek arról, hogy elmegyünk. Megkérdeztem azt is, hogy mi a teendőm, ha el akarom intézni, hogy a gyerek teljesen kikerüljön a magyar oktatási rendszerből, nem hiányzik nekem, hogy valami miatt a nyakamra járjon a gyámügy, hogy nem jár a fiam suliba, pedig iskolaköteles korú... Nem tudta, de megígérte, hogy utána néz. Több ilyen is volt már a munkája során, hogy a szülők külföldre mentek, de mindig úgy, hogy a magyar anyagból vizsgázott a csemete nyáron, hogy ne maradjon el a magyar oktatástól, de én ezt nem akarom. Ott is iskolába fog járni, ott is végzettséget szerez, éppen elég lesz neki azzal foglalkozni. Minek gyötörjem még a magyar tananyaggal is?

Ma elviccelődtünk a férjemmel, hogy miért is lesz jó, ha elmegyünk. Persze a teljesen nyilvánvaló okokon kívül, és ezek közül az egyik a melegvíz. Alig tudunk fürdeni. Amióta elkezdték bontani mellettünk a másik házat és sokszor remeg az egész épület a gépektől, valószínűleg törmelék és vízkő darabok kerülhettek a vízvezetékbe, mert alig folyik. És hát egy olyan helyen, ahol átfolyós vízmelegítő van, mint nálunk is, és a gázláng csak egy bizonyos erősségű víznyomás mellett lobban be, amikor megnyitom a csapot, ez egyáltalán nem vicces. Sokszor nincs melegvíz, mert ha más is használja a vizet a házban (és ez egy 12 lakásos társasházban azért sűrűn előfordul), akkor alig folyik a víz, nem elég ahhoz, hogy a vízmelegítő beinduljon. Vagy meg kell nyitni a lakásban található összes csapot, hogy elég legyen a víznyomás, de még az se mindig segít és olyankor marad a várakozás, hogy majd talán tíz-tizenöt perc múlva... Gyűlölöm. A megoldás az lenne, ha levernénk a gyönyörű csempét, kibontanánk a falat, kicserélnénk a csöveket, visszafalaznánk, csempe vissza... Na nem. Először is nincs rá pénzem, másodszor nincs az a pénz, hogy én ezt emiatt a három hónap miatt, amit még itt töltünk, megcsináljam. Inkább küszködünk vele.