Vége
lett a sulinak, ezzel egy időben megkezdtem a negyedik évemet
Angliában. Hihetelen, hogy milyen gyorsan telik az idő... Tavaly óta
Ricsi dícséret-gyűjteménye megszaporodott egy kicsit a falon, pár Star
Of The Term (a terminus sztárja) meg más egyéb.
Még
mindig nem tudom, hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz, pedig jövőre
végez. Egy biztos. Kategorikusan kijelentette, hogy egyetemre nem akar
menni. Nem mondom, hogy egyetértek, de kényszeríteni nem fogom,
anyagilag meg igen csak könnyebb lesz, azt hiszem, de hát majd
meglátjuk, még sok minden történhet addig, akár meg is változtathatja a
véleményét.
Én
is szabadságon vagyok és nagyon élvezem. Barátnőmmel Exeterben voltunk
kirándulni (vagyis inkább vásárolni), mert a család többi tagja nem volt
hajlandó megmozdulni, lejártuk a lábunkat, végül nem vettünk szinte
semmit, de nagyon jól szórakoztunk. Megnéztük a katedrálist, átmentünk a
világ legkeskenyebb hivatalos utcáján, a Parliment Street-en - ami
gyakorlatilag csak egy köz két épület között -, ettünk japán étteremben
és találtunk egy igazi, európai cukrászdát, isteni süteményekkel,
úgyhogy oda is kénytelenek voltunk bemenni...
