42
éves lettem. Ez a második születésnapom itt, de a tavalyit nem is
igazán számolom. Akkor jöttem ki júliusban, hogy elrendezzek mindent
előre, szeptember közepén megkaptam a családomat szülinapomra, kijöttek
ők is utánam. Akkor boldog voltam tőle, nem is kellett volna más
ajándék, de nem is lett volna pénzünk másra. :)
Idén
máshogyan terveztük a dolgot. Kirándulás, ünneplés, ajándék, minden,
amitől születésnap egy születésnap. Persze semmi nem úgy alakult, ahogy
terveztük, és valahogy mégsem rontotta el a napot, hogy egyet sem
sikerült megvalósítani a terveinkből.
Gyönyörűen
sütött a nap és meleg volt, annak ellenére, hogy lassan vége a
szeptembernek is. Elindultunk, hogy hajóval átmegyünk Brixhambe, ami egy
kisváros a Tor öböl ellenkező partján és rendszeres hajójárat köti
össze Torquay-val. Ja, és már másodszor vágtunk neki a dolognak, de első
alkalommal nem sikerült, mert öt óra körül akartunk átmenni még a
nyáron, és az volt az utolsó hajó, már nem tudtunk volna visszajönni,
csak busszal, úgyhogy akkor elhalasztottuk. Most lesétáltunk a kikötőbe,
isteni meleg volt kellemes szellővel, tökéletes idő a kirándulásra. Már
alig vártuk, hogy átérjünk, Brixham szép kis hely, Sir Francis Drake, a
kalózkapitány hajójával a kikötőben, amire fel is lehet menni megnézni.
Odaértünk a kioszkhoz, ahol jegyet lehet venni és egy tábla fogadott
bennünket, hogy sajnos a mai napon nem indul hajó... Na erre mondta a
húgom azt a telefonba, amikor beszéltünk, hogy ami nem megy, azt nem
érdemes erőltetni, valaki nagyon nem akarja, hogy mi hajóra szálljunk,
inkább talán hagyhatnánk. :D
Mindegy,
sétáltunk egy hatalmasat a kikötőben, megcsodáltuk a ki tudja miért, a
sok jacht és kis motoros meg vitorlás közé kikötött második világháborús
torpedós naszádot.
Szóval
a kis kirándulásunk nem jött össze. Sebaj, akkor beülünk valamelyik
étterembe a parton, eszünk egy kis tradicionális, angol "fish &
chips"-et - rántott halat sültkrumplival - aztán kitaláljuk, hogyan
tovább. Sétáltunk körbe-körbe, de egyszerüen olyan tömeg volt, hogy
sehol nem találtunk egyetlen szabad helyet sem, pedig van éppen elég
étterem a parton. Az összes terasz tele volt, gondolom nem csak mi
akartuk élvezni az őszi meleget. :D Aztán amikor már lassan úgy éreztem
magam, mint a sirályok, akik az emberek körül köröznek, hátha el tudnak
csípni egy falatot valamiből, annyit mentünk és lestük a jónépet, hátha
valaki lesz olyan kedves és elhúzza a csíkot, akkor meguntuk és
hazabuszoztunk. :)
Ennek
ellenére egyáltalán nem bosszankodtunk, nagyon jó idő volt, hatalmasat
sétáltunk, élveztük minden pillanatát. Otthon a férjem úgy döntött, hogy
ha már halazni és sültkrumplizni akartunk, akkor maradjunk a
gyorskajánál és bevette magát a konyhába, hogy szülinapi hamburger
ebédet készítsen nekünk.
Szóval
mindent egybevéve jó nap volt, annak ellenére, hogy egyáltalán nem úgy
alakult, ahogyan elterveztük. De volt torta, volt szülinapi ebéd és
persze volt szülinapi ajándék is. :) A karikagyűrűm helyett kaptam
másikat, mert a régi valamilyen fura varázslat folytán villanyszámlává
alakult, mielőtt eljöttünk Magyarországról. Vagy az a gáz volt...?
Mindegy már. Most már van másik és ezt is pont ugyanúgy fogom szeretni.
<3
