Sok
bosszankodás és vita után sikerült végre megértetni a főnökünkkel, hogy
a népszerű elgondolás ellenére nem, nem szeretnénk beköltözni a
munkahelyünkre, csak hogy minél többet dolgozhassunk, úgyhogy sikerült
kiharcolnunk magunknak pár szabadnapot, aminek az elejét pihenéssel
töltöttük, aztán elindultunk, hogy mi aztán most szórakozni fogunk, ha
törik, ha szakad.
Minden
augusztusban a partra költözik a Fregatta Fun Fair álnéven futó
vurstli. Van ott minden, a nagy klasszikusok, mint a céllövölde,
dodzsem, horgászós játék, de szupermodern hullámvasutak és mindenféle
pörgő-forgó-sikongatásra kényszerítő ketyere is.
Jó
buli volt. A dodzsemmel több menetet is mentünk, és egymást üldöztük a
kocsikkal. Rájöttem, hogy csak a bal kezemmel tudok vezetni, a jobbal
nem, és valahogy két kézzel sem megy, nem tudom, miért. Még jó, hogy
nincs jogsim...
A
céllövöldét se lehetett kihagyni és legnagyobb meglepetésemre Ricsi
fiam elsőre letarolta a céltáblát, három lövésből három talált, úgyhogy
sikerült begyűjtenie egy vizipisztolyt. Úgy látszik, az apjára ütött. :)
Azt tudtam, hogy Laci jó céllövő, otthon is mindig lőtt nekem valamit,
ha lehetőség volt rá, úgyhogy most enyém lett a plüss teknős, amit a
fiam éppen lepuffantani készül a vizipisztolyával. :))
Amikor
meguntuk a dolgot (értsd: elköltöttünk egy rakat pénzt és azt mondtam,
hogy elég volt), elindultunk haza végig a parton a homokban, mert éppen
apály volt, csak olyankor lehet. Ha dagály van, nincs strand. :D Nem
látszik a homok, a lépcsők, fent van a víz a védőgátnál, ami az út
mellett fut, egészen a fal feléig.
De ilyenkor azért elég nagy a hely a strandolásra a Torre Abbey Sands-en, bár most nem volt olyan jó idő.
Ricsi vacsoravadászat közben (bár azt még nem tudom, hogy mit csináltam volna egy sirályból... Levest?):
Az
apály rengeteg medúzát hagyott a homokon, nem tudom, mi volt ez a
rajzás, de tele volt velük a part. Nagyjából öklömnyiek voltak, de a
kikötőben láttunk egy félmétereset is a vízben lebegni a hajók között.
És
mivel már este volt, a busz, ami nekünk kellett, már csak félóránként
járt és pont akkor ment el, amikor a buszmegállóhoz értünk, valamivel el
kellett ütni az időt. "Szerencsére" pont a buszmegállónál van egy
hatalmas játékterem, ami teljesen nyitott az utca felé, gyakorlatilag
mintha hiányozna onnét a fal - gondolom nem véletlenül, ha már a
forgalmas parti út mellett van - és bementünk a gépek közé, hogy
elverjük azt a harminc percet, na meg a maradék aprót a pénztárcából.
Még jó, hogy a gépek nagy része tényleg olyan aprópénzzel működik, amit
egyébként sem szívesen guberál a tárcájából az ember. 2-10-20-50 penny-s
érmékkel, úgyhogy még ott szórakoztunk, amíg jött a busz. Illetve a két
hímnemű szórakozott, mert én már csak néztem őket...
