Cockington
megunhatatlan. Többször is voltunk már, de még soha nem volt
ugyanolyan, mint az előző alkalommal. Mindig más arcát mutatja, attól
függően, hogy éppen hétágra süt a nap, ködös, téli az idő vagy éppen eső
után vagyunk és mindenhol pára ül. Szeretünk oda menni, csak sétálni,
nézegetni, bolyongani az erdőben és a házak között.
Férjem
születésnapjára pikniket szerveztünk a barátnőmmel és az anyukájával.
Előre megbeszéltük, hogy ők hozzák a tortát, Laci úgy tudta, hogy csak
elmegyünk enni egyet a szabadban, mert jó idő van, semmit nem tudott
róla, hogy mi a háta mögött szervezkedünk.
A
meglepetés jól sikerült, a torta elfogyott, mi pedig nagyon jól éreztük
magunkat. :)) És ahányszor megyünk, annyiszor tudok új dolgokat
fényképezni, amit addig nem láttunk. Sokszor csak apró részletek, ami
mellett lehet, hogy már ezerszer elsétáltunk, csak nem vettük észre...
A
gyönyörően virágzó kaméliákról, azáleákról és egyebekről, amiket nem is
ismertem fel, nem is beszélve. Eddig még nem voltunk ott tavasszal,
amikor minden kihajt, úgyhogy ez is új volt.
Mikor már úgy gondoltuk, hogy elég volt a természetből, előkerültek a hűtőtáskából a dobozok és jöhetett a parti. :)
