Ahányszor
csak elmegyünk valahová, mindig ez a párbeszéd jut az eszembe az Ötödik
Elemből. "- Mennyire zöld? - Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld!
Fantasztikusan zöld!"
Pont
ilyen a környék. Egy egyszerű séta a város közepén, vagy éppen
leballagni a strandra, felér egy kirándulással, ahol gyönyörűbbnél
gyönyörűbb helyeket láthat az ember. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy
nincs tehetségem a fotózáshoz, se felszerelésem, mert azért egy
telefonnal nem lehet igazán úgy visszaadni a színeket, ahogyan azokat
látjuk a valóságban. Én pedig imádom a zöldet. Mindig is azt mondtam,
hogy az igazi kikapcsolódást számomra nem egy vízparti, napozós, bulizós
nyaralás adná, hanem például az osztrák Alpok nyáron, a csenddel, a
zöld hegyoldalakkal, tanyákkal. Egyszer beszélgettünk róla a
munkahelyemen, hogy ha a Holofedélzet valóság lenne (a Startrek űrhajó
"pihenőszobája", ahol a számítógépbe be lehet táplálni használat előtt,
hogy mit szeretne odabent látni az ember és egy teljesen valósághű,
bejárható, interaktív szimulációt generál a gép bármiről, amiben részt
lehet venni), akkor ki mit akarna tőle pihenésképpen. Az enyém egy erdei
nyaraló lenne, aminek a teraszán ülnék egy nyugágyban, betakarózva egy
plédbe és nézném a zöldet és a csendes, nyári esőt, hallgatnám, ahogy
kopog a terasz tetején. Órákig képes lennék rá, mozdulatlanul. Teljesen
kikapcsol a természet, a víz, az erdők látványa. Talán ezért is szeretek
itt annyira.
Ezeket a képeket nem kiránduláson készítettem, csak az egyik strandra mentünk pár napja.
