Sokminden
történt, de egyszerűen nem volt időm írni. Elkezdtem dolgozni a
kórházban és mivel egyelőre még a másik munkahelyem is megvan,
gyakorlatilag a hét minden napján dolgozok, hogy mindkét helyen
meglegyen a megfelelő óraszám. Nem fogom sokáig csinálni, a kórház
nagyon bejött, hogy teljesen a magam ura vagyok, én döntöm el, hogy
mikor, mennyit és hol akarok dolgozni... Most már biztosan tudom, hogy a
nyári szabi után felmondok az ápolási otthonban.
Itt
volt a barátnőm Magyarországról pár napot, bebarangoltuk vele a
környéket, legalábbis amit már mi is ismerünk belőle. A kikötő, Brixham,
a kalózhajó, meg egy csomó más hely, legalábbis ami belefér három napba
(ami azért nem sok), többek között a Babbacombe Downs, ahol éppen Olds
Mobile kiállítás volt. Némelyik autóról el se tudtam hinni, hogy még
forgalomban van.
A motorháztetőt felnyitva se igazán azt látta az ember, amit manapság...
Ez
viszont már nem igazán Olds Mobile. :D Viszonylag új, Rover 45, és a
miénk egy hete. :D Nagyon szép, nagyon kényelmes és már nagyon kellett.
Amikor Laci elment megnézni az egyik ismerősével és itthon megtett
mérföldekről, V6-os motorról meg bőr ülésekről áradozott, Zsuzsi
barátnőm tökéletesen megfogalmazta, amit akkor gondoltam. XD "Én nő
vagyok! Milyen a színe?!" :D
Gyorsan
le is teszteltük, az éppen hazafelé készülő látogatónkat kivittük
Bristolba a reptérre. Odafelé menet néha nagyon közel volt az útpadka,
egy visszapillantó tükröt is lekoccoltunk az egyik keskeny úton,
szerencsére sérülés nélkül, csak érintőlegesen, de visszafelé már egész
jól ment a dolog. És egyszer sem kanyarodtunk szembe a forgalommal azóta
sem! :D
