A barátnőm felajánlotta, hogy kölcsönadja nekünk a hűtőt, ami a nagymamája lakásában kihasználatlanul áll, úgyhogy nem lett volna probléma, de szerencsénk volt. Akik megvették a bútorokat, kaptak egy szolgálati lakást itt, úgyhogy nem akarták elvinni a cuccokat a Balaton mellé, ahol laknak, csak azért, hogy utána meg visszahozzák ide. Úgyhogy fizettek, és majd ahogy készülnek a lakásfelújítással, úgy hordják át a műszaki cikkeket, de azok lesznek az utolsók, lehet, hogy majd csak augusztusban, úgyhogy hűtő, mosogép maradt. Halleluja! Nem kell azon törni a fejünket, hogy hogyan mosnak a fiúk, amíg itthon lesznek.


Megvettem a bőröndömet is. Amikor hazajöttem vele, a férjem közölte, hogy úristen, ebbe még én is beleférek két darabban. :D Most még hatalmasnak tűnik, de tuti, hogy nem fogom így gondolni, amikor elkezdek bepakolni... Most már csak azt kellene kitalálnom, hogyan fogok két húzós bőrönddel felevickélni Pestre. Izgalmas lesz, az tuti. A laptopom olyan nehéz a hozzátartozó zsinórokkal, külső tárolóval, minden egyébbel együtt, hogy beleteszem a kézipoggyászomba és nem tudom, hogy bele tudok-e még tenni valamit. Majdnem egyedül lefoglalja a megengedett 10 kilót. De a felét minimum.

Az egész délutánt azzal töltöttem, hogy összeszedjem a papírjaimat, amit ki kell vinnem magammal. Anyakönyvi kivonat, bizonyítványok, házassági anyakönyvi kivonat, útlevél... Eltettem azokat, amiket itthon hagyunk, de nem dobjuk el, mint pl. az adóbevallások az elmúlt öt évre, és kidobáltam vagy másfél mázsa szemetet. :D Mennyi mindent el tud tenni az ember... Megvoltak még a hűtőnk áruvásárlási hitelének a papírjai is 2004-ből... O_O Sőt, a fiam babakocsijának a jótállási jegye is ott volt. Tizenöt éves a gyerek... Szóval ja. Rengeteg felesleges cucc van minden lakásban, biztos vagyok benne, és ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire igaz is ez.