Mármint
az okmányiroda dícséretét. Amilyen problémamentesen készült el a fiam
személyigazolványa, most olyan akadozva akar működni a dolog.
Mindhármunknak útlevél kellene és természetesen a férjem jogosítványa is most jár le, mert miért is ne. Nem akartam személyesen bemenni, csak hogy időpontot kérjek, ha már egyszer van hozzá telefonszám, de lehet, hogy ez volt a baj. Először is vagy négy napig hívtam őket, és amikor már az agyvérzés kerülgetett, hogy nem veszi fel senki, kiderült, hogy foglalt az a vonal, mert sokan hívják, csak én azt úgy hallom ezen az oldalon, hogy kicseng... Igazán változtathatnának ezen valahogyan. Aztán amikor végre tudtam velük beszélni, akkor a hölgy kedvesen közölte, hogy időpontot már csak május 2-re tud adni délutánra - merthogy csak csütörtökön van délután félfogadás. Ami azért valljuk be, logikus, mert hát a dolgozó emberek és diákok ugye mind otthon ülnek délelőttönként, délután azért jóval kevesebben szeretnének hivatalos papírokat intézni, nem igaz? :D Szóval meglepődtem, mert a fiamal azonnal tudtunk menni. Rövid dadogás után biztosítottam a hölgyet, hogy azonnal visszahívom, mert nem erre számítottunk és meg kell beszélnem a férjemmel, hogy a jogsija miatt jó lesz-e neki. Azt fél perc alatt elintéztem, oké, jó lesz még az is, következhetett az újabb, potom másfél órás hallgatása a telefonnak, amint azt jelezte, hogy kicseng, de nem veszik fel. Mindegy, eltelt. Újra beszélni tudtam velük. Na majd most! Én naiv... Május 2? Kizárt, ők ilyet nem mondtak. Május 2-re már egy hete nincs időpont, nem lehet május 2. Május 9. Előbb nincs. Fogcsikorgatás, némi gúnyos megjegyzésekkel díszítve - persze csak finoman és halkan - imádom, amikor hülyének néznek. Szóval marad a lehetőség, hogy szépen kérek valamelyik délelőttre időpontot, amikor a férjem és én se dolgozunk, és arra a napra igazolni fogok egy távollétet a gyereknek. Ő legalább boldog lesz. :D
Mindhármunknak útlevél kellene és természetesen a férjem jogosítványa is most jár le, mert miért is ne. Nem akartam személyesen bemenni, csak hogy időpontot kérjek, ha már egyszer van hozzá telefonszám, de lehet, hogy ez volt a baj. Először is vagy négy napig hívtam őket, és amikor már az agyvérzés kerülgetett, hogy nem veszi fel senki, kiderült, hogy foglalt az a vonal, mert sokan hívják, csak én azt úgy hallom ezen az oldalon, hogy kicseng... Igazán változtathatnának ezen valahogyan. Aztán amikor végre tudtam velük beszélni, akkor a hölgy kedvesen közölte, hogy időpontot már csak május 2-re tud adni délutánra - merthogy csak csütörtökön van délután félfogadás. Ami azért valljuk be, logikus, mert hát a dolgozó emberek és diákok ugye mind otthon ülnek délelőttönként, délután azért jóval kevesebben szeretnének hivatalos papírokat intézni, nem igaz? :D Szóval meglepődtem, mert a fiamal azonnal tudtunk menni. Rövid dadogás után biztosítottam a hölgyet, hogy azonnal visszahívom, mert nem erre számítottunk és meg kell beszélnem a férjemmel, hogy a jogsija miatt jó lesz-e neki. Azt fél perc alatt elintéztem, oké, jó lesz még az is, következhetett az újabb, potom másfél órás hallgatása a telefonnak, amint azt jelezte, hogy kicseng, de nem veszik fel. Mindegy, eltelt. Újra beszélni tudtam velük. Na majd most! Én naiv... Május 2? Kizárt, ők ilyet nem mondtak. Május 2-re már egy hete nincs időpont, nem lehet május 2. Május 9. Előbb nincs. Fogcsikorgatás, némi gúnyos megjegyzésekkel díszítve - persze csak finoman és halkan - imádom, amikor hülyének néznek. Szóval marad a lehetőség, hogy szépen kérek valamelyik délelőttre időpontot, amikor a férjem és én se dolgozunk, és arra a napra igazolni fogok egy távollétet a gyereknek. Ő legalább boldog lesz. :D