Tombol a nyár, már egészen 20-22 fokig emelkedik a hőmérséklet napközben. :)) Igaz, hogy sokkal többnek érzi az ember, de ezzel együtt is sokkal kellemesebb az idő, mint az otthoni kánikula, amit nagyon nehezen viseltem. Mindig kellemesen fújdogál a szél a tenger felől, szúnyog nincs, kullancs nincs, szóval határozottan szeretünk a szabadban lenni.
Még azzal együtt is több a szabadidőnk, mint eddig, hogy egyszerre két munkahelyen is dolgozok, a pénzről nem is beszélve... Lassan kezd elmúlni az a tipikus, otthonról hozott érzés, hogy "jajistenemmileszhaelfogyahónapvégéremert". Mi lenne, azért van a megtakarítási számlán a pénz. És az sem jut minden este lefekvéskor az eszembe, hogy ha elveszünk belőle, akkor nem tudjuk visszapótolni. Kezd rögzülni a gondolat, hogy de, vissza tudjuk. Annak ellenére, hogy nem kevés pénzt küldünk haza, autót vettünk, extrém magas első éves biztosítást fizetünk, túlfizetett working taxot fizetünk vissza. Van az embernek célja, kilátása, tervei. Kell a pénz? Kicsit megnyomjuk és meglesz. Itt meglesz. Magyarországon csak beleszakadt az ember a megnyomásba, de nem lett meg... Fura, nem is erről akartam írni, csak pár napja egy nem is igazán közeli ismerős felhozta, hogy hát ő nem is érti igazán, miért kellett elmenni, ha itt is hülyére dolgozza magát az ember, és azóta fogalmazódik bennem ez a gondolat és mostanra érett meg. Igen. Ez a különbség.
De vissza az eredeti témához. :) Most, hogy ennyire megszaladt, hogy van szabadidőnk mászkálni, gyorsan ki is használtuk. Jellemző, hogy a pár óra, friss levegőn eltöltött idő után a fiam, aki szerintem a számítógép előtti székhez nőtt, mióta megkezdődött a nyári szünet és kedves noszogatásra (kapcsold ki, mert összevágom apró darabokra a kábelt!!!) eljött velünk, hazafelé el akart aludni a kocsiban. :))
A Torre kolostort 1196-ban alapították szerzetesek, azóta már sokmindent túlélt, sokszor átépítették, de még most is bírja a gyűrődést. Egyik melléképületében a Spanyol Armada majdnem 400 katonáját őrizték hadifogolyként, akiket az itteni vizeken fogtak el.




Az épület környezete is gyönyörűen gondozott, parkok, ősöreg fák közvetlen közelben, mint például a 450 éves, hatalmas tölgy, ami korára való tekintettel saját kerítést is kapott.






Cockington nagyon szép volt. Magyarországon skanzennek hívják az ilyesmit, eredeti állapotában megőrzött település részlet, működő kovácsműhely, vizimalom, templom, szalmatető, minden, ami kell. Egy hatalmas parkkal körülvett kúria, körülötte a földesúr jobbágyainak házaiból álló kis falucska, ami mára lassan egybeolvadt a körülötte növekvő várossal. Így aztán nagyon furcsa érzés, hogy az egyik legforgalmasabb útról lekanyarodva a mellékutcába hirtelen a középkorban találja magát az ember.








Bejártuk a körülötte lévő parkot is, ami leginkább egy erdei sétára emlékeztetett. Nagyon el tudtam képzelni, ahogy az uraság kilovagol. Valószínűleg benne van a természet és a "zöld" iránti rajongásom, de egy egész napot el tudtam volna tölteni az erdőben bóklászással.






Az egyik erdei úton elindulva belefutottunk egy tisztásba és a rajta álló ősöreg ház kihozta a családból a generációs különbséget. :)) Fiam szerint Hagrid háza, aki a vadőr volt a Harry Potterben, Laci szerint a nagymama kunyhója és a farkas már fente a fogát odabent, hogy meg tudjon enni bennünket. :) Igazából Ricsi közelebb járt az igazsághoz, valóban a vadőr háza volt, amikor még az uraság is ott lakott a nagy kúriában.



Szinte a felét sem jártuk be és mégis belefáradtunk a sok erdei ösvénybe, úgyhogy mindenképp visszamegyünk még. Szerdán vásár lesz. Szerintem ott leszünk. Ja, és busszal, mert parkolni szinte lehetetlen volt...