Egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy a férje szakács és szeretne a szakmájában dolgozni itt is és akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy mennyire más is itt az ételválaszték, pedig nem vagyunk a világ másik felén. Borzasztóan meglátszik, hogy Nagy Britannia sokáig gyarmatosító ország volt. Nem csak Indiában maradtak meg a volt brit adminisztráció maradványai, de itt is azonnal kiderül, hogy India "közel" van, amint az ember bemegy egy üzletbe.
Nem kell semmi különleges helyre gondolni, elég a sarki kis Tesco vagy bármelyik másik boltocska. Végignézel a polcokon és ahol otthon megszoktad, hogy a bors van és a majoranna, ott a sáfrányt, curry port, kurkumát és koriandert találod. Ja, és egy rakat olyan nevű fűszert, amit le sem tudok fordítani magyarra, mert az életben nem hallottam még róluk, gőzöm sincs, mik azok. Mint a caraway mag, amit az internet perzsa köménynek fordít. Vagy éppen a fenugreek, ami állítólag görögszéna... Hát egy darabig még biztos nem fogom őket használni, nem is tudom, hogy mihez lehetne. A húsleveshez biztos nem megy...
De ugyanez a helyzet a gyorsan elkészíthető ételekkel is. A készen kapható, üveges mártásokból, amiket mondjuk a megpirított csirkehúshoz kell adni, én ismertem a bolognai szószt, a carbonarat, kínai édes-savanyút, meg még pár szokásosat. Amikor itt eleinte álltam az üzletben a polc előtt és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen az ebéd, azzal ment el a legtöbb idő, hogy próbáltam kisilabizálni az összetevőket a papírokon, mert nem akartam valami olyat venni, amit aztán nem eszünk meg. Annyi pénzünk nem volt, hogy kiszórjuk az ablakon. :)) Én meg olyanokat láttam, hogy korma, tikka masala szósz, jalfrezi szósz, rogan josh szósz... Azóta már tudjuk, hogy finomak. :)


Viszont vannak olyan fogások, amik simán átvándoroltak az étlapunkra és rendszeresen esszük, amitől aztán az enyhén szólva is nemzetközi. Csak ezen a héten legalább négyféle nép ételét ettük ebédre. Volt olyan "hagyományos" közöttük, mint a lasagne:


Aztán korma. Tipikusan olyan étel, amit a fiam, amikor kicsi volt, csak szaftos husinak hívott. Kinézetre hasonlít a tokányhoz, de az íze közel sincs hozzá, ebben ugyanis paradicsom van, joghurt, sáfrány, kókusztej, mandula, koriander és gyömbér, amitől enyhén csípős lesz. Egészen különleges ízhatás, legalábbis a mi érzékeinknek, de nagyon finom, megszerettük.


A hagyma bhajji is olyasmi, amit elég sűrűn eszünk. Egyfajta zöldséglepény, olyasmi, mint a krumpliberé, csak ez hagymából van és korianderrel, kurkumával és köménnyel ízesítik. Tejföllel vagy joghurttal isteni és a legkisebb üzletecske polcán is megtalálható.


Aztán olyanok is vannak, amik olyan összetevőkből állnak, amivel otthon még véletlenül se találkozott az ember, mint például a tapióka puding, amit még soha nem láttam azelőtt, de a munkahelyemen minden második héten van. A kasszava növény gyökeréből készített édesség kinézetre, állagra és ízre is olyasmi, mint a tejberizs, csak éppen a rizsszemnél kicsit nagyobb, kemény gyöngyök megfőzve rugalmas, áttetsző, enyhén kocsonyás és édeskés gömböcökké válnak a tejben.


Aztán volt klasszikus angol étel is, jacket potato, ami tulajdonképpen sütőben, egészben sült burgonya, aminek bevágják a tetejét, miután megsült és különböző dolgokkal megtöltik. Leggyakoribb a paradicsomos bab és reszelt sajt, mi is úgy szeretjük, de tesznek bele konzerv tonhalat, majonézes káposztasalátát és millió más dolgot is.


És most elmegyek ételt vadászni a konyhába, mert korog a gyomrom...