Megérkezett
a nyár, ami nagyon fura errefelé. A hőmérő nem mutat többet, mint 20-22
fok, mégis forró, nyári melegnek tűnik, az az igazi strandpapucsos,
spagettipántos-nyáriruhás. Legalábbis most már szerintünk is, mert a
helyiek már márciusban is ezt gondolták, amikor rajtam még kabát volt...
Pár
napja volt egy szabad délutánom a fiammal. Eredetileg annyira nem
örültem neki, mert az oka az volt, hogy egyik nap arra ébredt, hogy alig
hall az egyik fülére. Biztos eldugult, túl sok fülzsír, stb. Megvettük
az ajánlott csodaszert a Bootsban, használtuk pár napig, ahogy elő volt
írva, de hol jobb lett, hol rosszabb, de el nem múlt. Úgy gondoltuk,
hogy nem bohóckodunk vele tovább, inkább mutassuk meg a háziorvosnak.
Akkor kérjünk időpontot. Természetesen csak iskolaidőben volt szabad
hely, úgyhogy próbáltam olyat választani, ami nem pont a nap közepére
esik, hanem minél később. Végül aztán csak az utolsó periódusról kellett
eljönnie, úgyhogy csak az utolsó két óráról hiányzott.
Hál'
istennek nagyobb baj nem volt, fülcsepp felírva. Irány vissza a Boots.
Nincs, hiánycikk. Irány a közeli másik, eredmény ugyanaz. Nincs,
hiánycikk. Oké, irány vissza a doki, új recept, irány a Boots. Nem
hiánycikk, de most éppen nincs. Akkor már grrr... Irány a másik. Van, de
várni kell rá, fél óra. Na jó, mindketten megérdemlünk egy fagyit, azt
hiszem.
Leballagtunk
a közeli partszakaszhoz, ahol majdnem másfél órát sétáltunk és
fagyiztunk Ricsivel. Meg se tudom mondani, mikor volt erre így utoljára
időnk, hogy ketten elmenjünk valahová. Már nagyon kamasz, a "jössz
velünk?" kérdésre rendszeresen "nem" a válasz, de ez most jó volt,
mindketten élveztük. És meleg volt, hőség, pedig csak 22 fok...
Sokan gondolták úgy, hogy ez egy nagyon szép nap, enyhén szólva sem voltunk egyedül. :)
