Ma
egész nap Gacktot hallgattam, miközben szöveget javítottam. Nem tehetek
róla, úgy megy a legjobban. A pasi még mindig észbontó hanggal
rendelkezik, ha akar, zúg, mint egy templomi orgona...
Pár
napja, amikor a barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy a fiamnak most
volt a 14. szülinapja, ártatlanul megkérdezte, hogy mikor lesz kész a
személyije? A férjem és én meg erre: O_O Egyikünknek se jutott eszébe,
hogy kell. Talán azért, mert annak idején, amikor mi akkorák voltunk,
összeterelték a suliban az egész osztályt és megcsinálták egyszerre
mindenkinek, de most már máshogyan van. Na, akkor nyúlcipő fel és irány
az okmányiroda időpontot kérni. Akkora tömeg volt a 3x3 méteres
helyiségben, hogy azt se tudtam, merre induljak, hova álljak. Aztán
amikor az információs pultnál időpontot egyeztettünk, mert a beosztásom
miatt nem mindegy, hogy mikor jövünk, a leányzó kedvesen elcsicseregte,
hogy ha már elmúlt a kisfiú 14, akkor nem kellünk mi, jöjjön egyedül,
úgyis neki kell aláírni. Úgy néztem rá, mintha hirtelen növesztett volna
még egy fejet a nyakára. Nem szóltam, csak gondoltam magamban, hogy
ide?! Egyedül?! Még én se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, amikor
bejöttem, nemhogy a gyerek... Inkább kerestünk egy passzos időpontot,
amikor én is ráérek, meg a fiam is előbb végez a suliban, úgyhogy
csütörtökön megyünk személyigazolványt csináltatni.