18

Ricsi fiam 18 éves lett.

Plymouth - National Marine Aquarium

Régóta szerettem volna már megnézni ezt a helyet, de valahogy a család nem díjazza úgy az állatokat, mint én. A Nemzeti Tengeri Akvárium Plymouthban van, kb két órányira tőlünk és úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy márpedig mi elmegyünk oda együtt, ha senki más nem akar. Zsuzsinak azon a héten volt a születésnapja, úgyhogy egybekötöttük azzal a kirándulásunkat.

A vonat szerintem sokkal gyorsabban odaért, mint két óra, akárki akármit mond... Hiába mutatta a megfelelő időt a telefonom. :)) Amikor odaértünk, összekötöttük a kellemeset a hasznossal és olyan dolgokat csináltunk, amit pasival nem lehet. Bementünk az összes szembejövő charity shopba (hm... mint a turi, csak minden van, nem csak ruha), találtunk egyet, ahol minden 99p volt, úgyhogy végül egy teli táska ruhával jöttünk ki. Még kabátot is vettem 99p-ért... Végignéztük az összes ékszerüzlet kirakatát, megtárgyaltuk, hogy melyik gyűrű, melyik nyaklánc és miért, mire...

Közben azért szép lassan haladtunk a célunk felé is. Kiderült, hogy a jegy, amit megvettünk, valójában egy évig érvényes, úgyhogy ha vissza akarunk menni újra, akkor ingyen megtehetjük. Úgy látom, hogy ez itt elég népszerű, mert a Model Village, a helyi múzeum és a Living Coast is ilyen jegyeket árul, legalábbis ezek azok, amivel személyes tapasztalatom van.

Nagyon élveztem, elmondani úgysem lehet, hogy milyen érzés, amikor egy hatalmas üvegfal mögött elúszik az orrod előtt egy cápa, vagy éppen egy sötét teremben leülhetsz az egész falat beborító akvárium elé és a bálnák énekét hallgatod. Órákig tudtam volna ott ülni. Megnyugtató hallgatni a víz alatti hangokat...

Boldog(?) 2017-et!

Fúj. Ennyi a hozzáfűznivalóm az évből eddig eltelt szakaszhoz. Nagyon szarul indult, remélem, hogy akárki is szórakozik velünk odafentről, az megunja és más elfoglaltság után néz, mert nekem már kezd elegem lenni belőle.

Elég volt az orvosokból!

Az elmúlt pár hétben más sem volt, csak orvos orvos hátán. Most már talán elég lenne...

Brighton

A két hét szabadság alatt amellett, hogy pihentünk, még egy kis nyaralásra is jutotta az időnkből. Brightonban foglaltunk magunknak szállást még tavaly, azóta imádkoztunk, hogy jó idő legyen, mert hiába július vége, augusztus eleje, itt simán lehetett volna 14-15 fok. Szerencsére nem volt, igaz, nem volt agyforraló meleg, de a kellemes kirándulóidő megvolt. Nem esett az eső (annyit), sütött a nap (többnyire), 23 fok volt. Igazi kánikula. :))

Menjünk Exeterbe!

Vége lett a sulinak, ezzel egy időben megkezdtem a negyedik évemet Angliában. Hihetelen, hogy milyen gyorsan telik az idő... Tavaly óta Ricsi dícséret-gyűjteménye megszaporodott egy kicsit a falon, pár Star Of The Term (a terminus sztárja) meg más egyéb.

Oldway Mansion

Hurrá, nyár! (Esküszöm, azt mutatja a naptár! Előbb-utóbb majd csak észbe kap az időjárás, hogy le van maradva...) Hurrá, szabin vagyok! Hurrá, menjünk világgá! :))

Na, azért messzire nem mentünk, Lacinak nincs annyi ideje. Az Oldway Mansion vagy Oldway Manor, pont megfelelő volt, régóta meg akartuk már nézni, csak valahogy mindig elmaradt, de most bepótoltuk.

Szülinapi piknik

Cockington megunhatatlan. Többször is voltunk már, de még soha nem volt ugyanolyan, mint az előző alkalommal. Mindig más arcát mutatja, attól függően, hogy éppen hétágra süt a nap, ködös, téli az idő vagy éppen eső után vagyunk és mindenhol pára ül. Szeretünk oda menni, csak sétálni, nézegetni, bolyongani az erdőben és a házak között.

Ahoy, kalóz!

Idén sikerült végre eljutni Brixhambe a kalóz fesztiválra. Sir Francis Drake, a kalózkapitány hajója ott áll a kikötőben, az ő tiszteletére (na meg persze a pénz miatt - végülis mégis csak a turistákért van :))) rendezik meg minden évben. Ez volt a harmadik, amióta itt vagyunk. Az elsőről nem is tudtunk, a másodikat elfelejtettük, mert nagyon új volt nekünk és nem kértünk rá előre szabadnapot. Csak amikor már ott volt az időpont, akkor esett le, hogy bakker, már megint dolgozunk azokon a napokon... Szerencsére szakadt az eső két napig, úgyhogy annyira nem bántuk.

Születésnap és húsvét

Ezer éve nem írtam már. Sorakoztathatnám az indokokat, hogy miért nem, de az az igazság, hogy szerintem csak simán lusta voltam elindítani a laptopomat. Legalább tíz éves, amikor megvettem, a maga 70 gigás tárhelyével erősen felső közép-kategóriásnak számított... Ma már egy jobb pendrive-on is több hely van. :)) Szegénynek beletellett fél órába, amíg rávette magát, hogy elinduljon, nekem meg nem igazán volt türelmem hozzá, hogy kivárjam. De végre rászántam magam, hogy vegyek egy újat, a régit meg nyugdíjba küldjem. Szóval ez a bejegyzés már az új, csilli-villi gépemen íródott, ami láss csodát, pár perc alatt teljesen munkára kész, internetestől-mindenestől, nem kell várnom negyven percet. :)