Ahányszor
csak elmegyünk valahová, mindig ez a párbeszéd jut az eszembe az Ötödik
Elemből. "- Mennyire zöld? - Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld!
Fantasztikusan zöld!"
2015. július 21., kedd
2015. június 23., kedd
Mindenféle autók
Sokminden
történt, de egyszerűen nem volt időm írni. Elkezdtem dolgozni a
kórházban és mivel egyelőre még a másik munkahelyem is megvan,
gyakorlatilag a hét minden napján dolgozok, hogy mindkét helyen
meglegyen a megfelelő óraszám. Nem fogom sokáig csinálni, a kórház
nagyon bejött, hogy teljesen a magam ura vagyok, én döntöm el, hogy
mikor, mennyit és hol akarok dolgozni... Most már biztosan tudom, hogy a
nyári szabi után felmondok az ápolási otthonban.
2015. június 10., szerda
Negyed évszázad
25
év. Ennyi ideje vagyunk együtt, ebből 20 éve hivatalosan is, bár
szerintem az is nagyon sok, főleg a mai világban. Voltak mélypontjaink,
nem is egy, az utolsó akkor, mielőtt kijöttünk ide, de valahogy mindig
kimásztunk belőle, nem választottuk a könnyebbik utat. Jóban-rosszban,
betegségben-egészségben, vagy hogy is van? :D
2015. április 20., hétfő
Egyenlőség
Végeztem
az egy hetes "Bevezetés a kórház életébe" kurzussal. Voltak részei,
amik halálosan unalmasak voltak, legalábbis nekem, 22 év kórházi
gyakorlattal a hátam mögött, de nagy részét élveztem. Arra is jó volt,
hogy egy kicsit felfrissítsem a tudásomat, meg aztán jobb is, hogy nem
kell úgy elkezdeni dolgozni, hogy az ember az ismeretlenbe ugrik fejest.
2015. április 14., kedd
Kalózkodunk - Brixham
Végre
ideért az igazi tavasz. Zöldellnek a pálmák, csicseregnek a sirályok...
És a tenger is újra kék a szürke helyett. Kicsivel a szabadidőnk is
több most már, mint tavaly volt, úgyhogy kirándulunk, amikor csak lehet.
Nem láttunk még a környékből jóformán semmit, mert soha nem voltunk
együtt itthon, de most, hogy a kórházban fogok dolgozni, nagyobb
esélyünk lesz rá. Ezen a héten megcsinálom a kötelező fejtágítókat, az
utána következő hétre van időpontom az üzemorvoshoz, és ha ezek is
megvannak, akkor elkezdhetek dolgozni végre. De most még egyelőre ott
nem tartunk, helyette inkább kirándulunk.
2015. március 30., hétfő
Sulidolgok
Ricsi
megkapta a meghívóját a Promra. Nem igazán tudom máshoz hasonlítani,
mint otthon a szalagavató bál, ugyanaz a báli ruhás-öltönyös-nyakkendős
esemény a végzősöknek, mint otthon.
2015. március 17., kedd
Boszorkányok pedig nincsenek
Ezt
mondta Könyves Kálmán (valójában nem, mert ő a strigákról beszélt, amik
vámpírszerű lények, de igazából mindegy), de mi van a szellemekkel? A
mindenféle spirituális lényekkel és jelenségekkel. Nem igazán hiszek
bennük, pedig ez Anglia, ahol minden magára valamit is adó családnak van
legalább egy szelleme, de minimum minden falura jut egy szellemjárta
régi ház. Most azonban olyan valami
történt velem, amit józan ésszel nem tudok megmagyarázni és azt hiszem,
hogy ilyenkor kezdenek a dolgok izgalmasra fordulni. Ha nem én vagyok
ott, hogy a saját szememmel lássam, hanem úgy mesélik, akkor biztos,
hogy nem hiszem el...
2015. március 11., szerda
Munkahelyváltás
Még
januárban beadtam a jelentkezésemet egy álláshirdetésre a kórházba. Azt
hittem, hogy nem lett belőle semmi, mert hetekig nem hallottam felőlük,
de mindig elfelejtem, hogy az angol bürokrácia iszonyúan lassú. Március
4-ére hívtak be állásinterjúra, amikor már másik hirdetéseket
nézegettem.
2015. február 23., hétfő
Szemüveges szülinap :)
Ricsi
fiam 16 éves lett, az itteni törvények szerint felnőtt... Félig-meddig.
Hivatalosan csak 18 évesen lesz az, de 16 év a korhatára majdnem
mindennek. Lehet bankkártyája, számlája, vége az iskolaköteles kornak,
ha házasodni akarna, megtehetné... Szóval sokmindennek a kezdete a 16.
életév. Többek között a borotválkozásé is. :))) Nem boldog, de kénytelen
belátni, hogy ha nem is minden nap, de legalább két-három naponta
borotválkoznia kell már, úgyhogy kapott szülinapjára a csokitortához egy
elektromos borotvát is a többi ajándéka mellé, azzal gyorsabban megy a
dolog, még öltözködés közben is meg tudja oldani a dolgot suli előtt.
2015. január 9., péntek
Kiskarácsony, nagykarácsony
Még
az ünnepek előtt bementünk a belvárosba vásárolni ketten a fiammal, és
belefutottunk valamibe, amit már régóta szerettem volna látni, csak
otthon nem igazán volt rá lehetőség. A reklámokból ismert Coca-Cola
kamionnal találkoztunk. Szép hangulatcsináló volt, tetszett nekem is,
Ricsinek is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)