Barátnőm
családja végre megérkezett, ami azzal jár, hogy kezdhette előről az
intézkedést, amit már egyszer megcsináltunk. Köztük első helyen az NI
szám interjú, ami a legfontosabb volt, de nem kapott szabadnapot, olyan
közeli időpontot adtak meg a hivatalban az elbeszélgetésre. Én csak
délutánra mentem dolgozni aznap, úgyhogy elmentem az anyukájával és az
öccsével Plymouthba.
Már
reggel kalandosan indult a dolog, ugyanis én nem tudtam, hogy
ugyanabból a megállóból, ugyanabban az időpontban két ugyanolyan busz
indul, csak éppen nem ugyanoda. Nem lehet eltéveszteni a járatot, amivel
mennünk kellett, nem véletlenül hívják Goldnak. Hatalmas, aranyszínű
emeletes busz. Reggel hétkor kellett indulnia, ott voltunk már negyed
órával előbb, hogy jó helyünk legyen. Hét előtt pár perccel be is állt a
busz. Láttuk, hogy a kijelzőn Exeter van, de a sofőr lekapcsolt mindent
és leszállt rágyújtani. Gondoltuk, hogy majd biztos kiírják az újat,
úgyhogy felszálltunk és kényelmesen elhelyezkedtünk. Eszembe sem jutott,
hogy más is lehet, mint amit mi várunk, időben volt, megálló stimmelt,
busz stimmelt, el is indultunk hét órakor percre pontosan. Aztán amikor
pár perc után másfelé kanyarodott, mint amerre kellett volna, rohantunk a
sofőrhöz, leszálltunk és siettünk vissza a megállóba. Igaz, hogy az a
busz, amivel akartunk menni, már elment, de szerencsére fél óra múlva
jött a következő. Még jó, hogy már háromszor megtettem ezt az utat és
feltűnt, hogy nem arra mentünk, amerre kellene. Ha nem, akkor
kirándultunk volna egyet Exeterbe... A fene se gondolta, hogy két
ugyanolyan busz indul ugyanakkor ugyanonnét.
Sütött
a nap végig, igazi őszi, gyönyörű kiránduló idő volt, kár, hogy kettőre
mennem kellett dolgozni, úgyhogy nem volt időnk nézelődni, mászkálni,
de a buszról sikerült pár képet csinálni. Igazi angol vidék, nagyon szép
utakon megy a busz Plymouthba két és fél órán keresztül, érdemes rajta
végigmenni már csak a táj szépsége miatt is. Van minden: a reggeli
odafelé úton ködös rétek, visszafelé domboldalak ragyogó napsütésben.
Némelyik kép szélét le kellett vágnom, mert a busz mozgása miatt
elmosódott volt, de alapjában véve egész jók lettek. Szeretem a
telefonom. :)
Itt
az ősz, most már megmásíthatatlanul. Ami egy részről nagyon szép.
Szeretem az esőt és hát az itt van bőven, de engem egyáltalán nem zavar,
sőt. Amikor meg süt a nap, akkor ragyognak a színek. Otthon nem igazán
volt már ősz, az utóbbi években csak nyár volt október közepéig, két
héttel később meg télikabát kellett. Tavasszal fordítva, télikabátból
két hét alatt strandpapucsba áprilisban. Itt még megvan mind a négy
klasszikus évszak, amilyennek az iskolában tanultuk. A
szeptember-október nagyon szép, színes, aztán majd novemberben jön a
ködösebb, hidegebb része, de addig élvezzük a napsütést és én az esőt.
Másrészről
meg az összes pók úgy gondolja, hogy jobb bent a lakásban, mert ott
melegebb van, mint odakint. Amiben tökéletesen igazuk van, csak az a
baj, hogy ez a mi lakásunk és nem igazán rajongunk a gondolatért, hogy
pókokkal osszuk meg. Semmi bajom velük, de amíg otthon a kaszáspók egész
barátságos látvány volt, addig az itteni házipók, ami találóan az óriás
házipók névre hallgat, a frászt hozza rám minden alkalommal. A
kaszáspók ehhez képest egy cuki kis házikedvenc a vékony, cérnaszál
lábaival. Ez a pók fekete, vastag és húsos, mint a keresztespók, azzal a
különbséggel, hogy tíz centisre megnő a rohadék. Képzeljen el mindenki
egy ilyen tarantella méretű szörnyeteget, amint szembenéz a fürdőben,
amikor éjjel, félálomban kibotorkálsz... Ja, és a Guiness rekordok
könyve szerint a világ leggyorsabb pókja. Imádom, komolyan. Még jó, hogy
nem mérgező...
Nem,
az alsó kép nem a rekord méretet mutatja, amit kb. 1955-ben láttak
valahol. Nem, az egy teljesen átlagos, "bármikor összefutok vele a
lakásban"-méret. Az órás képen látszik, amit a melóban csináltam, hogy
bőven nagyobb, mint két szám közötti távolság az óra számlapján, ami -
megmértem - hat centi. Szóval fúj.
Pár
napja levelet kaptam a fiam iskolájából, hogy menjek be Ricsivel
együtt, mert kineveztek mellé egy tutort, oktatót, aki külön foglalkozik
vele. Nem tanulnak, hanem kéthetente találkoznak, hogy megbeszéljék az
eredményeket, tanulási stratégiákat, mit kell egy kicsit jobban
"megtolni" a tananyagból és hogyan. Azt gondoltam, hogy azért, mert hát
ugye nehezebben megy a tanulás és az iskolai munka, mert enyhén szólva
is döcögős az angol és akárhogy is nézzük, idén már GCSE, vagyis az
itteni érettségi vizsgák lesznek év végén. Aztán kiderült, hogy nem. Hét
tantárgyból tesznek vizsgát, és kiválogatták azokat a gyerekeket az
iskolában, akikről úgy látják, hogy megvan bennük a potenciál, hogy mind
a hétből jó jegyet szerezzenek és a fiam belekerült ebbe a csoportba.
Én meg ültem a tanárral szemben tátott szájjal, hogy öööö... mi van? Nem
erre számítottam. :)) Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak, mit
kérdezzek, de aztán lassan elindultak a kerekek a fejemben és végre
képes voltam értelmes mondatokat alkotni. Leginkább az angol és spanyol
vizsga miatt aggódok, mindkettő a nyelv miatt húzós. Angolból csináltak
tesztvizsgát és nehéznek találtam. Nem magát a feladatot, csak Ricsinek
még bonyolult. Például szövegértés, vagy legalábbis ahhoz tudnám
hasonlítani, egy oldalas olvasmány, belőle kiemelve tíz szó a végén,
hogy magyarázza el a saját szavaival, hogy mit jelent. Különleges,
bonyolult szavak, amik közül volt olyan, amit még nekem is meg kellett
néznem a szótárban, nemhogy a fiamnak, akinek még a normál, átlagos
szavakkal is problémája van. Olyan szavak, amik nem tartoznak a rendes
szókincsbe, mint a magyarban az idegen szavak. Mintha azt mondanám, hogy
magyarázza meg, mit jelent a "lojális", "introvertált" vagy a
"delikvens". Szóval nem egyszerű. A spanyol meg szimplán csak azért,
mert évekkel le van maradva a többiek mögött, hiszen soha nem tanult
spanyolul és sokmindent megért, sokmindent megjegyez, de az alapvető
nyelvtani dolgok hiányoznak, amiket a legelején tanul az ember. Elég
nehéz úgy nyelvet tanulni, hogy az ember a középhaladó szinten
kapcsolódik be, és amíg az "én-te-menni-kenyér-bolt" jellegű mondat
hatalmas teljesítmény valakitől, aki pár hónappal ezelőttig életében nem
hallott még spanyol szót, azért valljuk be, egy érettségihez nem elég.
De a tanár megnyugtatott, hogy kiderítik, hogyan tudna magyar nyelvből
vizsgázni és akkor ezzel átugorható lenne a spanyol, mert a két kötelező
nyelv meglenne, hiszen neki az angol is idegen nyelv, a magyar meg az
ittenieknek számít idegen nyelvnek. Igaz, hogy nem csak arról szól a
dolog, hogy beszéljen magyarul, hanem Magyarországot is ismernie kell,
történelem, földrajz és állampolgári ismeretek terén is. Hát majd
meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Két
új lakónk is lett az utóbbi hetekben. Egyik ismerősünk adta oda a saját
cseresznye rákocskáit az akváriumából, mert a halak előszeretettel
fogyasztották őket és mire észbe kaptak, már csak kettő maradt belőlük.
Most mindkettő lálunk "lakik". Picik még, talán ezért is támadták meg
őket a halak, de a három hét alatt, amióta itt vannak, az egyik már
levedlett szerintem - legalábbis ott volt az akvárium alján egy üres
vázhoz hasonló valami, ami aztán másnapra eltűnt - szóval nőnek.
Állítólag nem lesznek nagyon nagyok, de majd ezt is meglátjuk.