Mindig ez a mese jut eszembe, amikor itt nézem a dolgokat. Tényleg olyan érzés, mintha a történetbeli Tükörországban lennénk, szerintem az angolok presztízskérdést csinálnak belőle, hogy minden fordítva működjön, mint máshol. Vagy ha nem is fordítva, akkor legalább ne úgy.
Azt mindenki tudja, hogy az út másik oldalán vezetnek és a másik oldalon van a kormány. Ebből adódik, hogy ha át akar menni az úton az ember, akkor a másik irányba kell nézni, mert nem arról jön az autó, amerről várnánk. Fura, ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire automatikusak ezek a dolgok, mennyire megszokjuk egészen kicsi korunk óta. Nagyon sokat küzdöttünk vele, hogy jól csináljuk és még most is inkább mindkét irányba körülnézek, mert soha nem tudom, hogy merre is kellene, főleg, ha nem egy sima, egysávos útról van szó. De soha nem gondoltam volna, hogy emiatt még olyan dolgokat is öntudatlanul csinál az ember, hogy ha szembejön valaki a járdán, akkor jobbról kerüljük ki és a szembejövő is jobbra tér ki, hogy el tudjunk menni egymás mellett. Itt mindenki balra kerül, ezért aztán legtöbbször körbetáncoljuk egymást a járdán nevetve, mire kibogozzuk, hogy ki merre menjen. Ha valakivel simán elmegyünk egymás mellett, mert nem arra az oldalra lép, amelyikre én, az biztos, hogy külföldi. :) Eddig nem is tűnt fel, csak itt.
A villanykapcsolót, ha világosságot akar az ember, akkor nem felkapcsolja, hanem le. Fordítva áll a kapcsoló, amin sokat nevettünk eleinte, de aztán ezt is, mint minden mást, megszoktuk.
A szőnyeg is mindenhol ott van. Ha belépünk egy épületbe, akkor ne lepődjünk meg, hogy a lépcsőházban nem kő, járólap vagy valami hasonló van, hanem szőnyegpadló, mindenhol. Talán az egyetlen hely, ahol műpadlót láttam a folyosókon, az a kórház, de még az ápolási otthonban is, ahol dolgozunk, éjjel lerúgom a cipőmet és zokniban megyek, ha megszólal a nővérhívó, mert szőnyegpadló van az egész házban. Örüljön az ember, ha sikerül olyan albérletet kifognia, ahol legalább a fürdőszobában nincs szőnyegpadló, mert igen, még ott is, a legtöbb helyen. Boldog voltam, hogy sikerült ezt a lakást kifogni, mert itt hajópadlós a nappali és a folyosó, járólapos a fürdő és a konyha, csak a két hálóban van szőnyegpadló, nem is értem, hogy miért...
És ha már fürdőszoba, akkor az ottani villanykapcsolóról is ejtsünk szót. Illetve a helyéről, mert hogy nincs. A fürdőben nem villanykapcsoló van, hanem zsinór, amit meg kell húzni. Nem tudom, hogy miért, de egész sornyi van minden lakberendezési áruházban azokból a fura, vécélehúzó szerű kapaszkodókból, amit a zsinór végére lehet tenni. Díszesebbnél díszesebbek, mindenki talál olyat, ami a legjobban illik a fűrdőjéhez színben, formában, stílusban.
A konnektor is teljesen más, mint az otthoni, három ágú, nem kettő, úgyhogy ha az ember az otthonról hozott műszaki cikkeket akarja használni, akkor bizony adapter kell, amit szerencsére sok helyen lehet kapni és nem is drága. Nekünk is van pár, de aztán ahogy telik az idő, egyre kevesebbet kellenek, mert az ember lassan tele lesz itt vásárolt cuccokkal, de eleinte telefontöltéshez, laptophoz mindenképpen kellett.
Még a nevek is mások. Sokmindenre néztünk furán, amikor idejöttünk, hogy ismerős, ismerős, de valahogy mégsem... Aztán rájöttünk, hogy azért, mert ami úgy néz ki a polcon, mint az Axe, és az illata is Axe, az bizony Axe, csak itt úgy hívják, hogy Lynx. Arra is nagy szemeket meresztettünk, amikor az úton szembejött egy-egy Vauxhall Corsa vagy Vauxhall Vectra. Igen, az Opel, csak más néven és még az emblémája is más, valami sas. Vagy griff. De lehet, hogy sárkány... Nem tudom eldönteni. :))
Szóval volt mihez hozzászokni és még mindig akad minden nap valami újdonság, amire csak a fejünket csóváljuk, hogy "ezek az angolok". Egy hete például a kolléganőim teljesen elszörnyülködtek rajta, hogy milyen szendvics az olyan, ami nincs elvágva átlósan, hogy két háromszög legyen... :))