Eddig az árvízzel küzdöttünk itt Győrben, most meg ez az eszement hőség őrjít meg mindenkit. A fiam szobájában, ahol a gép van, este kilenc után is 32 fok körül van, a konyhában 38... Délben nem is merek ránézni a hőmérőre. Ami télen áldás, mert amint kisüt a nap, a lakás azonnal átmelegszik, az ilyenkor átok, mert... amint kisüt a nap, a lakás azonnal átmelegszik... 😄 Három egymás melletti, dél-nyugati fekvésű ablak, a kereszthuzat lehetősége nélkül, tíz órától napnyugtáig ablakon betűző nap... Maga a pokol. (Nekünk. Mert a keleti népeknek a pokol fagyos. Érdekes.)


Szóval lényeg a lényeg, az elmúlt napokban-hetekben vagy időm nem volt, vagy kedvem, mert a nyelvünk lógott a negyven fokos hőségben itthon is, pedig haladnak a dolgok. Hétvégén jönnek a bútorainkért és a műszaki cikkekért, amiket eladtunk még karácsony környékén és mostanra beszéltük meg, hogy elviszik. Most aztán jól sarokba szorítottuk magunkat, mert akkor még úgy volt, hogy együtt megyünk, most viszont, hogy a férjem és a fiam még maradnak, kénytelenek voltunk hűtő után futni. Nyár van, mégse tárolhatják a kaját hűtés nélkül, a miénket meg hát ugye elviszik... Az ágyakból itt maradnak a matracok, azokon lehet aludni, úgyhogy az nem gond. A konyha marad úgyis, mosni meg majd hetente vagy kéthetente elmennek a húgomhoz vagy anyuhoz. Nyáron úgyse sok a ruha, pár póló, rövidnadrág, fehérnemű.

A munkahelyünkön szedtünk össze egy csomó dobozt, a héten összepakoljuk a holminkat szétválogatva, hogy mi az, ami marad, mi megy "raktárba" anyósomékhoz és mi az, amit vinni akarunk.

Mindjárt itt az indulás napja... (és nekem még nincs bőröndöm, csak a kézipoggyászos :D )