Halloween és már megint mindjárt karácsony

Nem öltöztünk be, nem is vettünk másfél mázsa édességet, de azért a sok dekorációnak nem tudtam ellenállni, amit meg lehetett venni Halloween előtt. Volt pár csontvázunk, megleptek bennünket a pókok, ráadásul volt egy kedves néni is a kandallópárkányon. Persze csak amíg jó szögből néztük. Mert ha nem, akkor a fiam közölte, hogy ő egy kicsit odébb ülne a kanapén, ha nem haragszok, hogy más irányból nézze. :))

Újra gyereknek lenni kicsit

Mindig imádtam a színeket. A karácsonyt és vele a fát is úgy tudom csak elképzelni, hogy színes, a színkoordinált díszek nekem sose jöttek be. Egyszer megpróbáltuk piros-aranyból. Szép volt, de a következő karácsonyra vettem hozzá egy csomag színes égőt... Aztán a következőre színes gömböket...

A nagy kaland

Hát ez igazán az volt. Augusztusban terveztük, hogy hazamegyünk, szabi lebeszélve, iskolaszünet még tart, minden megvolt, aztán elkezdődött ez az egész bevándorló-hercehurca. Nem akartuk megkockáztatni, mert kocsival mentünk volna és a hírek másról se szóltak, csak komp-elterelésről, lezárt Csalagútról és határokról.

GCSE

Végre megvannak a GCSE eredményei. Ez az itteni érettségi vizsga(szerűség). Nagyon vártuk, mert ettől függött, hogy Ricsit felveszik-e oda, ahová szeretett volna menni, ugyanis a felvételi követelmény az volt, hogy minimum öt tárgyból kellett A-tól C-ig terjedő jegyet kapnia. Az nagyjából a négyes-ötös kategóriának felel meg és mivel csak nem egészen két éve tanul angolul, abból is az első év gyakorlatilag kimaradt, mert semmit nem értett az iskolában... hát... Úgy gondoltuk, hogy egy kicsit magasra tette a mércét, de nem engedett a választásából.

Torre Abbey és Cockington

Tombol a nyár, már egészen 20-22 fokig emelkedik a hőmérséklet napközben. :)) Igaz, hogy sokkal többnek érzi az ember, de ezzel együtt is sokkal kellemesebb az idő, mint az otthoni kánikula, amit nagyon nehezen viseltem. Mindig kellemesen fújdogál a szél a tenger felől, szúnyog nincs, kullancs nincs, szóval határozottan szeretünk a szabadban lenni.

Az új családtag

Ha már a kocsikról írtam...
Vadonat új, nulla kilométeres és eddig még úgy tűnik, hogy minden tökéletesen működik rajta. A színe is pont megfelelő. :))
Persze nem nálunk, hanem a húgom jóvoltából, ők gondolták úgy, hogy beruháznak egy újra. Tündéri! :)) Gratulálunk és isten hozott a családban, Őrs!

Zöld? Szuperzöld!

Ahányszor csak elmegyünk valahová, mindig ez a párbeszéd jut az eszembe az Ötödik Elemből. "- Mennyire zöld? - Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld! Fantasztikusan zöld!"

Mindenféle autók

Sokminden történt, de egyszerűen nem volt időm írni. Elkezdtem dolgozni a kórházban és mivel egyelőre még a másik munkahelyem is megvan, gyakorlatilag a hét minden napján dolgozok, hogy mindkét helyen meglegyen a megfelelő óraszám. Nem fogom sokáig csinálni, a kórház nagyon bejött, hogy teljesen a magam ura vagyok, én döntöm el, hogy mikor, mennyit és hol akarok dolgozni... Most már biztosan tudom, hogy a nyári szabi után felmondok az ápolási otthonban.

Negyed évszázad

25 év. Ennyi ideje vagyunk együtt, ebből 20 éve hivatalosan is, bár szerintem az is nagyon sok, főleg a mai világban. Voltak mélypontjaink, nem is egy, az utolsó akkor, mielőtt kijöttünk ide, de valahogy mindig kimásztunk belőle, nem választottuk a könnyebbik utat. Jóban-rosszban, betegségben-egészségben, vagy hogy is van? :D

Egyenlőség

Végeztem az egy hetes "Bevezetés a kórház életébe" kurzussal. Voltak részei, amik halálosan unalmasak voltak, legalábbis nekem, 22 év kórházi gyakorlattal a hátam mögött, de nagy részét élveztem. Arra is jó volt, hogy egy kicsit felfrissítsem a tudásomat, meg aztán jobb is, hogy nem kell úgy elkezdeni dolgozni, hogy az ember az ismeretlenbe ugrik fejest.