Kórház minden mennyiségben

Eddig tartott a helyettesítő állásom a kórházban. Na nem rúgtak ki, hanem az egyik osztályon, ahol rendszeresen dolgoztam, állandó szerződést ajánlottak. Nem tudom, hogy örüljek vagy sem, már kezdtem megszokni, hogy akkor dolgozok, amikor én akarok, magamnak osztom be az időmet, ha nincs kedvem, nem megyek, de munka mégis volt bőven, nem kellett attól félnem, hogy nem lesz fizetésem. Van olyan kolléganőm, aki már húsz éve így dolgozik és még soha nem volt munka nélkül, ha nem akarta. De a hülye magyar mentalitásom azt mondja, hogy kell az állandó meló, mert úristenmileszhanemlesz... Nehéz elhagyni. Viszont a másik nézőpont: állami nyugdíj, fizetett szabadság, fizetett táppénz (ez itt nem jár automatikusan, ha igen, akkor csak csúnyán kicsi összeg). Szóval van előnye, na. Aláírtam a szerződést. Az osztályt szeretem, a lányokat szeretem, általános sebészet. Majd meglátjuk, hogy megbánom-e. Szerintem nem.

Nyárváró

Első bejegyzés az új évben, boldog 2016-ot mindenkinek! Még jó, hogy a billentyűzeten vissza lehet lépni és javítani, mert 2015-öt pötyögtem be, megint. Papíron nem lehet. Fúj. Pedig még legalább másfél hónapig mindenhová azt fogok írni...

Vigyázz, kész, Karácsony!

Kicsit zűrösre sikeredett az idei év vége, de hála az égnek, nem a negatív fajtából. Vagy legalábbis nem teljesen. :)

Halloween és már megint mindjárt karácsony

Nem öltöztünk be, nem is vettünk másfél mázsa édességet, de azért a sok dekorációnak nem tudtam ellenállni, amit meg lehetett venni Halloween előtt. Volt pár csontvázunk, megleptek bennünket a pókok, ráadásul volt egy kedves néni is a kandallópárkányon. Persze csak amíg jó szögből néztük. Mert ha nem, akkor a fiam közölte, hogy ő egy kicsit odébb ülne a kanapén, ha nem haragszok, hogy más irányból nézze. :))

Újra gyereknek lenni kicsit

Mindig imádtam a színeket. A karácsonyt és vele a fát is úgy tudom csak elképzelni, hogy színes, a színkoordinált díszek nekem sose jöttek be. Egyszer megpróbáltuk piros-aranyból. Szép volt, de a következő karácsonyra vettem hozzá egy csomag színes égőt... Aztán a következőre színes gömböket...

A nagy kaland

Hát ez igazán az volt. Augusztusban terveztük, hogy hazamegyünk, szabi lebeszélve, iskolaszünet még tart, minden megvolt, aztán elkezdődött ez az egész bevándorló-hercehurca. Nem akartuk megkockáztatni, mert kocsival mentünk volna és a hírek másról se szóltak, csak komp-elterelésről, lezárt Csalagútról és határokról.

GCSE

Végre megvannak a GCSE eredményei. Ez az itteni érettségi vizsga(szerűség). Nagyon vártuk, mert ettől függött, hogy Ricsit felveszik-e oda, ahová szeretett volna menni, ugyanis a felvételi követelmény az volt, hogy minimum öt tárgyból kellett A-tól C-ig terjedő jegyet kapnia. Az nagyjából a négyes-ötös kategóriának felel meg és mivel csak nem egészen két éve tanul angolul, abból is az első év gyakorlatilag kimaradt, mert semmit nem értett az iskolában... hát... Úgy gondoltuk, hogy egy kicsit magasra tette a mércét, de nem engedett a választásából.

Torre Abbey és Cockington

Tombol a nyár, már egészen 20-22 fokig emelkedik a hőmérséklet napközben. :)) Igaz, hogy sokkal többnek érzi az ember, de ezzel együtt is sokkal kellemesebb az idő, mint az otthoni kánikula, amit nagyon nehezen viseltem. Mindig kellemesen fújdogál a szél a tenger felől, szúnyog nincs, kullancs nincs, szóval határozottan szeretünk a szabadban lenni.

Az új családtag

Ha már a kocsikról írtam...
Vadonat új, nulla kilométeres és eddig még úgy tűnik, hogy minden tökéletesen működik rajta. A színe is pont megfelelő. :))
Persze nem nálunk, hanem a húgom jóvoltából, ők gondolták úgy, hogy beruháznak egy újra. Tündéri! :)) Gratulálunk és isten hozott a családban, Őrs!

Zöld? Szuperzöld!

Ahányszor csak elmegyünk valahová, mindig ez a párbeszéd jut az eszembe az Ötödik Elemből. "- Mennyire zöld? - Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld! Fantasztikusan zöld!"